» KIÁLLÍTÁS
  Kezdőlap
  Szentendre évszázadai
  Szentendre újkori
  története képekben
 » KATALÓGUS
  Keresés
  Galéria
 
 » GALéRIA - A KIáLLíTáS KéPEI -

Kereskedelem, szolgáltatás
A város leggazdagabb polgárai a 18-19. században a kereskedők voltak. Már 1698-ban Szentendrei Szerb Kiváltságos Kereskedők Társasága néven céhet hoztak létre. Kiváltságaikat I. Lipót császár erősítette meg. Ők emeltették a legismertebb szentendrei keresztet a város főterén 1763-ban, hálából, mert a várost elkerülte a nagy pestisjárvány.
A19. század végére a főváros fellendülő kereskedelme háttérbe szorította a szentendrei kereskedőket, tevékenységük a 19-20. század fordulójától már többnyire csak a város lakosságának ellátására korlátozódott. Számuk még így is jelentős maradt, a lakosság 4-5 %-a élt kereskedelemből.
A szentendreiek nem panaszkodhattak, mind élelmiszer, mind ruházat vagy egyéb cikkek beszerzésénél válogathattak a helyi kereskedők között. Az iparengedélyek alapján összeállított kimutatás szerint legtöbb volt a vegyeskereskedés és a zöldség- és gyümölcskereskedés. Volt még - csak néhányat említve - baromfi, gyümölcs; liszt, hüvelyesek; vaj, tojás, tej; rőfös, rövidáru; illatszer, háztartási cikkek; mászáros és hentes; gyümölcs, tej és tejtermék; szőlő és gyümölcs; cukorka kereskedés. Szolgáltatások: borbély, női- és férfiszabó, fényképész. Vendéglátás: vendéglő, kifőzde, kávémérő, hűsítő italok, kocsma.
A kereskedők gyakran hirdették boltjukat a helyi újságokban bőséges áruválasztékot és udvarias kiszolgálást ígérve. Lichtenstein Miksa 1904-ben Duna parti rőfős-, rövid- és divatáru üzletét ajánlotta a vásárlóknak, ahol kapható volt férfi-, női- és gyermekruha, cipő, elegáns szalma- és nemezkalap, nagy választék volt fa-, porcellán-, cserép- és üvegedényekből. Árusított még asztalos-kellékeket, festéket, vasárut, népiskolai tankönyveket, írószert, szoba- és konyhabútort, lakberendezési cikkeket, utóbbiakat áremelés nélkül. Gyakran hirdette magát a főtéri illatszerbolt és Pálfy Sándor borbély, fodrász és hajmunka készítő.
Sok családban nemzedékeken keresztül öröklődött a mesterség és a hozzá tartozó bolt, mint a Dietz, a Kiss vagy a Papp családban, mindhárom családnak vegyeskereskedése volt. Az ő boltjaikban saját palackozású italokat árultak, árukészletük beszerzése érdekében számtalan kereskedővel álltak kapcsolatban szerte az országban.
A piacnak sokáig nem volt állandó helye. Már 1903-ban kifogásolta az egyik helyi újság, hogy hol a főtéren, hol a Duna-parton, hol a Görög utcában tartják a piacot. Végül a Bükkös-patak partján kapott végleges helyett, ahol hetente kétszer, szerdán és szombaton árusítják terményeiket a szentendrei és a környékbeli gazdálkodók.
A II. világháborút követően megváltozott a kereskedelem helyzete is. A boltok egy részét államosították, több kereskedő kénytelen volt feladni üzletét, mert nem bírta a versenyt az állami boltokkal.
A városi vezetés az 1950-es évek elején a város központjában akart üzletközpontot létrehozni. Ennek keretében 1952-ben megnyílt a Marx téren (ma Fő tér) a népbolt, amely a lakosság kérésére este fél 8-ig tartott nyitva, de már megnyitáskor is kicsinek bizonyult. Ugyancsak a főtéren nyílt meg a vas-edény- és háztartási bolt, a fehérnemű és harisnyajavító műhely, valamint a Béke étterem. Egy 1954-es tanácsi felmérés szerint a város ellátottsága ruházati cikkekből változó. Teljes ellátás soha nincs, valami mindig hiányzik, annak ellenére, hogy a boltvezetők elegendő mennyiséget rendelnek, de a központtól nem kapják meg. A jelentés szerint élelmiszerből nincs nagy gond, de a hús- és húsféleségek gyakran hiányoznak a boltokból.
Az 1959-es közegészségügyi jelentés sem elégedett a város ellátottságával: "Az üzletek tisztasága még sok kívánnivalót hagy maga után. Kicsi a bolthálózat, állandóan zsúfoltak az üzlethelyiségek, a kiszolgáló személyzet kevés".
1960-ban elkészült az új, nagyobb népbolt a Marx téren, a régi helyén cipőbolt nyílt. 1961-ben reprezentatív édességboltot adtak át a főtéren.
A következő évtizedben több élelmiszerbolt is nyílt a város különböző pontjain, de az ellátást nem sikerült teljesen megoldani.
1974-ben javult a helyzet, átadták a HÉV állomás közelében felépült üzletközpontot, amely az iparcikk ellátást megoldotta.
Az 1970-es évek végétől fellendülő turizmus, a látogatók sokszázezres tömege életre keltette a kisboltok hagyományát. Egyre több, magánkézben lévő butik, kis élelmiszerbolt, kisvendéglő nyílt a városban, elsősorban az idegenforgalom igényeihez alkalmazkodva.
A nagy bevásárlóközpontok létrejöttével a szentendrei kereskedelem is veszített jelentőségéből.


A projetketet az Informatikai és Hírközlési Minisztérium támogatta