» KIÁLLÍTÁS
  Kezdőlap
  Szentendre évszázadai
  Szentendre újkori
  története képekben
 » KATALÓGUS
  Keresés
  Galéria
 
 » GALéRIA - A KIáLLíTáS KéPEI -

Közlekedés

A fővároshoz közeli Szentendre csaknem a 19. század végéig elszigetelt maradt. A fő közlekedési eszköz a társaskocsi volt, amely hetente kétszer járt Budáról Szentendrére, de útja csak száraz időben volt jó.
1886-ban elkezdődött a helyiérdekű vasút építése és 1888-ban már el is készült. A vasút lényegesen megkönnyítette az utazást, közelebb hozta a fővárost. Hozzájárult ahhoz is, hogy a budapestiek felfedezték Szentendrét, egyre többen kirándultak a városba, sőt nyaralót is vásároltak.
A várost a fővárossal összekötő vasúton 1914-ig, a villamosításig gőzmozdony húzta a kocsikat. Az 1899-es menetrend szerint személy- és vegyesvonatok indultak II- III. osztállyal, nyáron napi13, télen 11 szerelvénnyel. A végállomás Budapest-Pálffy tér volt. A menetidő valamivel több, mint egy óra. A menetidőt nem igazán lehetett betartani, mert az egy sínpáras vonalon a szerelvények az állomásokon várták be és kerülték ki egymást. Rövidesen kevésnek bizonyult a járatok száma, mivel egyre többen dolgoztak a fővárosban. 1903-ban egy helyi újság írja: "A közlekedés rossz, lassú és rém drága". A szentendreiek mégis szerették és féltékenyen őrizték vicinálisukat. Amikor felmerült a vonal meghosszabbítása Visegrádig, erélyesen és eredményesen tiltakoztak ellene.
Természetesen a hajóközlekedés is megmaradt, de veszített jelentőségéből. 1910-ben május 1. és szeptember 30. között naponta négy hajó közlekedett Budapest - Eötvös tér, illetve Budapest - Pálffy tértől Dömösig. Budapest után az első kikötő Szentendre, a menetidő csaknem 4 óra.
1941-ben a képviselőtestület a földművelésügyi minisztert kérte, utasítsa a Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Rt-t, hogy a szentendrei kikötőt korszerű kivitelben építtesse ki.
A 20. század elején a városi közlekedésben is megjelentek az új találmányok. A Szentendre- és Környéke újságírója 1903-ban arról panaszkodott, hogy a kovácsipar évek óta hanyatlik a városban, ennek oka többek között "a kerékpársport rohamos terjedésében és az automobilkocsik használatában keresendő" Hogy hány autó járt Szentendre utcáin ebben az időben, nem tudjuk, de a képviselőtestület 1906-ban a városi közlekedés biztonsága érdekében tilalmi táblák elhelyezését határozta el "a motoros járművekkel való sokszor veszedelmes gyors közlekedés megszüntetése végett".
A városi közlekedést a szűk utcák is nehezítették, sok volt a baleset. Ezért is határozott úgy a város vezetése, hogy a Budapest-Esztergom utat a Duna-parton vezetik el.
1937-től már taxival is utazhattak a szentendreiek, a képviselőtestület két taxi működését engedélyezte.
Az autóbusz közlekedés a II. világháború után vált jelentőssé. Már 1945. februárban megindult a HÉV közlekedés Szentendre és a Filatori-gát között, de az autóbusz közlekedés csak júliusban indult, három kocsival. 1946-ban egy, a fővárosból kiselejtezett busszal bővült a helyi kocsipark, majd egy pótkocsis autóbusszal. 1956-ban még csak 10 kocsival bonyolították a forgalmat, annak ellenére, hogy 1950-ben több környező községet is bekapcsoltak az útvonalba. A kocsik száma lassan nőtt. A 70-es évek közepére vált csak megbízhatóvá az autóbusz közlekedés. A HÉV végállomásnál új autóbusz pályaudvar épült és taxiállomást is létesítettek.
Az 1960-as években felújították a 11-es utat, az 1970-es évek elején további fejlesztésre került sor, de a megnövekedett gépkocsiforgalmat ez sem bírta el. Az új kétszer kétsávos út megépítése sokat segített, de nyári hétvégeken még ma is láthatunk Budapest felöl, vagy Budapestre araszoló gépkocsisort


A projetketet az Informatikai és Hírközlési Minisztérium támogatta