» KIÁLLÍTÁS
  Kezdőlap
  Szentendre évszázadai
  Szentendre újkori
  története képekben
 » KATALÓGUS
  Keresés
  Galéria
 
 » GALéRIA - A KIáLLíTáS KéPEI -

Városfejlesztés A 20. század elején jelentős városfejlesztés indult meg, de csak a képviselőtestületi ülések jegyzőkönyveiben és a tervrajzokon. A város vezetése jól látta a megoldandó problémákat: világítás, vízvezeték, új városháza, de pénzügyi fedezettel nem rendelkezett.
Már 1900-ban felmerült a város villanyvilágításának kérdése. Néhány évvel később tervek születtek a gázvilágításra. 1908-ban elkészült a Pentair gázgyár tervezete, a városi csőhálózattal, falikar és kandeláber tervekkel. 1909-ben Légszeszgyár tervezetét készíttette el a város. Ugyancsak elkészült a Benoid gázgyár terve. Az 1909-es költségvetési tervezet 240.000 koronát irányzott elő a világítás megoldására. A polgármester javaslata szerint egyidejűleg szükséges új városháza építése (240.000 korona) és a forgalmasabb utcák kövezése (60.000 korona). Mindezt kölcsönből akarták megvalósítani, hiszen a város 1909-re tervezett költségvetése már a tervezés pillanatában hiánnyal számolt.
1910-ben a képviselőtestület 25 szavazattal 9 ellenében megszavazta a villanyvilágítás bevezetését, de 1911-ben újabb vita kezdődött, mi a fontosabb, villanyvilágítás vagy vízvezeték- és csatornahálózat kiépítése. Végül a villanyvilágítás készült el, a víz- és csatornahálózat még évtizedekig váratott magára.
Az I. világháború közepén, 1916-ban új polgármestert választott a város, dr. Antolik Arnoldot, aki ígéretet tett, hogy valóban elkezdődik a fellendülés. Erre csak a háború után kerülhetett sor.
1921-ben a képviselőtestület elfogadta a Budavidéki Villamossági Rt. ajánlatát Szentendre elektromos árammal való ellátására, azzal a módosítással, hogy a vállalkozó köteles a város összes állami és felekezeti iskolájának és a templomoknak 50 % árengedménnyel biztosítani az áramellátást. A város világítását biztosító lámpák számát ebben az évben 46-ról 65-re emelték, amelyből 47 egész éjszaka, 18 fél éjszaka világított.
1922-ben a város kislakás építési akciót határozott el. Szerződést kötött a Villatelep-építő Rt.-vel 6 darab 3 szobás villalakás építésére. A HÉV állomástól induló utca, a Vasúti villasor ezekről az épületekről kapta a nevét.
A képviselőtestület már 1902-ben határozatot hozott új városháza építésére, mert a régi szűk lett. A városháza egy része a 18. században épült, a 19. század folyamán több terv is született átalakítására. A 20. század elején szintén több határozat született, de csak 1924-ben alakították át neobarokk stílusban. Alig készült el az átalakítás, Möller Károly építész 1926-ban újabb bővítési tervet készített a város megbízásából, amelyet a képviselőtestület 1926. november 14-én megtartott rendes közgyűlésén megtárgyalt és elfogadott.1929-ben fejeződött be az épület újabb átalakítása és bővítése.
1926-ban új utak épültek és több utcát aszfaltoztak, így a Dumtsa Jenő és a Kossuth utcát. 1930-ban egy kocsihíd és két gyaloghíd építését tervezte a város a Bükkös patakon.
Az 1930-as években a város eladósodása következtében leállt a városfejlesztés. Hiába követelték egyre erélyesebben a város polgárai, hiába cikkeztek a helyi lapok, a városnak még mindig nem volt vízvezetéke és csatornahálózata.
Az 1930-as évek második felében a legnagyobb beruházás a Papírgyár. Bár nem városi építkezés, a város számára sok előnyt jelentett az 1937-ben elkészült gyár, új út épült, enyhített a foglalkoztatási gondokon.
Az 1940-es évek elején újabb tervek születtek, elsősorban a lakásgond enyhítése és a vízvezeték kérdésében. A város csatlakozott az Országos Nép- és Családvédelmi Alap építési akciójához, amelynek keretében elkészült 1941-ben a családi házak terve. Hat ház épült fel a Kálvária-dűlőben a nagycsaládosok részére, 1942 júniusában adták át ünnepélyes keretek között, a szentendrei országzászló avatásával egyidejűleg. Újra- és újra sürgető cikkek jelentek meg a helyi újságokban a víz- és csatornahálózat kiépítése érdekében, de a szükséges pénzt nem sikerült előteremteni. Az utolsó nagyobb beruházás a háború előtt a Terner kastély tatarozása, korszerűsítése, melyet a város leventeotthonnak vásárolt meg.
A II. világháborút követő első nagy beruházás az évszázad kezdete óta sürgető, de meg nem valósult vízvezeték kiépítése. A város 1949-re 2 millió forint állami támogatást kapott a vízvezeték lefektetésére. Az első kapavágás 1949. május 3-án történt. 1952-re kiépült a vezeték, a város kölcsönt vett fel a bekapcsolás érdekében.
A másik égető probléma a lakásgondok enyhítése. 1957-ben még 1400 lakos élt embertelen lakáskörülmények között. 1960-ig a Pannónia-telepen, az Izbég-Szentendre közötti szakaszon, a Szerb Kálvária mellett, a Római sánc utca és a Vasúti villasor között folytak nagyobb magánlakás-építkezések.
Az 1960-as évek közepén társasház-építési akció indult, megkezdődött a Lenin úti (ma Szent László út), a Sas utcai, a Vasúti villasori lakások építése. 1970-72-ben megkezdődött a Rózsakerti és a Felszabadulási (ma Püspökmajori) lakótelep építése.
A több mint fél évszázada húzódó probléma a csatornázás csak 1973-ra épült ki, ekkor is csak 430 lakás volt bekapcsolva a hálózatba.
Az utóbbi két évtizedben tovább bővült a csatornahálózat, a város nagy részét bekötötték a gázellátásba. Az elmúlt tíz évben különösen fellendült a magánház építkezés.
Remélhetőleg a belváros eredeti arculatát sikerül megőrizni.


A projetketet az Informatikai és Hírközlési Minisztérium támogatta