» KIÁLLÍTÁS
  Kezdőlap
  Szentendre évszázadai
  Szentendre újkori
  története képekben
 » KATALÓGUS
  Keresés
  Galéria
 
 » GALéRIA - A KIáLLíTáS KéPEI -

Szentendre tegnap és ma
Szentendre1872-ben lett rendezett tanácsú város. Első polgármestere Dumtsa Jenő (1838-1917) görög származású gazdag kereskedő és földbirtokos volt, aki 1903-ig töltötte be ezt a tisztséget. Mint polgármester, és mint a szentendrei szerb egyházközösség elnöke nagyon sokat tett a város rendezéséért, fejlődéséért, anyagi helyzetének erősödéséért. Neki köszönhető, hogy a város melletti erdőségek városi tulajdonba kerültek, szorgalmazta a Tófenék, a Szentendre és Pomáz közötti mocsár lecsapolását. Jelentős szerepe volt abban, hogy 1888-ban elkészült a helyiérdekű vasút Szentendre és Buda között. Az 1880-as években dúló nagy filoxéra járványt követően, amely kipusztította a híres szentendrei szőlő jelentős részét, ő szorgalmazta a gyümölcstermesztés meghonosítását. A gyümölcs és zöldség néhány év múlva jövedelmet biztosított a lakosság egy részének. Ekkor telepítették a híres szentendrei egrest, a piszkét.
A 19-20. század fordulója valódi békebeli állapotot talált a városban. A kisvárosi életvitelt átszőtte a falusias jelleg. Dezsőfi Ferenc leírása szerint: "Reggelenként hat órakor végigvonult a városon a tehéncsorda. A főtér környéki módos polgárházakból naponta kétszer is végighajtották legeltetni a libákat a Duna parton, a sziget irányába. A város képéhez hozzátartozott az öreg dobos, aki élénk dobpergés kíséretében magyarul, németül és szerbül adta tudtul a lakosságnak a közérdekű híreket."
1900-ban a város lakóinak száma 4822, a lakóházak száma 915, ebből 778 tégla vagy kő, 197 vályog vagy sár.
A város a 20. század első felében szinte folyamatosan anyagi gondokkal küzdött, városfejlesztésre, építkezésre alig jutott pénz. Ennek előnye is volt, viszonylag érintetlen maradt a város szerkezete, arculata. A 18-19. században épült házak, szűk utcák, sikátorok, kis boltok, hangulatos kávéházak, kiskocsmák várták az ide látogatót. Ezt a képet a század közepéig sikerült megőrizni. Kántor Andor festőművész így írt a régi Szentendréjéről: "Részben barokk, részben balkáni jellegű kisváros, poros utcákkal, elhanyagolt házakkal, hangulatos zegzugokkal, megnyerő környékkel. Nappal alig láttunk az utcákon felnőtt embert, kint dolgoztak a szőlőben, gyümölcsösökben (akkor a piszke volt a keresett cikk), sokan Pestre, sőt Csepelre jártak dolgozni. Nyári meleg alkonyatkor a Dunapart nagy fái alatt hűsöltek, akkor még igen sok szerb szót lehetett hallani. Este hamar elcsendesedett a város, csak a kocsmák (sok volt belőlük) környéke volt "még kis ideig hangos.
A kép persze túl idillikus, hiszen a városnak és az itt élő embereknek sok gonddal, természeti csapással is szembe kellett nézniük. 1903-ban leégett a vágóhíd, újat kellett építeni. 1922. augusztus 23-án újabb tűzvész pusztított, ezúttal a Fő téren. Leégett két lakóház és a tűz a református templomot is fenyegette.
A szegények ellátása is komoly gondot jelentett. A városnak az 1920-as években csak egy szegényháza volt18 férőhellyel, szinte állandóan tele volt. Rendszeresek voltak az ínségakciók, de ezek csak a legégetőbb gondokat tudták ideig-óráig enyhíteni.
Az 1930-as évek eleje a város talán legnehezebb időszaka. 1932 januárjában még 200 rászorulónak adtak ingyen ebédet, áprilisban már teljesen kimerült a keret. 1935-ben 1150 a munkanélküli, közülük 400 iparos. Munkanélküli segély nincs, útépítésnél végezhettek szükségmunkát napi 1.60 pengő munkabérért. A Pilishegyvidéki Hírek 1934-ben így írt a városról: "A Pest környéki városok legkisebbje Szentendre. Kicsiségénél talán csak a nyomorúsága nagyobb. Az emberek lehorgasztott fejjel járnak az utcákon, ott ül arcukon a mindennapi kenyér gondja." 1934-ben a város vezetése még azt is fontolgatta, hogy fel kellene adni a városi státuszt, községgé nyilváníttatni Szentendrét, mert csak így lehet a város terheit csökkenteni. Az ötletet hamar elvetették, hiszen a községgé válással elveszítették volna a járási hivatalokat, amely vagy jelentős munkanélküliséget jelentett volna, vagy olyan mértékű elköltözést, ami a település kereskedőit, iparosait is nehéz helyzetbe hozza. A probléma hamarosan megoldódott. 1935-ben új polgármestert választott a város, Pethő Jánost. Már 1936-ban mutatkozott az új vezetés eredménye: a város 430.000 pengős tartozása 180.000 pengőre csökkent.
Az anyagi gondok mellett évről-évre fenyegetett az örök veszedelem, az árvíz is. A képviselőtestületi jegyzőkönyvek szinte minden évben kisebb-nagyobb károkról számoltak be, csak néhány közülük: 1926-ban 1.900.000.000 korona kamatmentes kölcsönt kapott a város az árvízkárok helyreállítására. 1936-ban a Duna magas szintje tönkretette az épülő Papírgyárnál addig elvégzett munkát. 1937-ben a termés 90 %-át tönkretette a Duna és a Bükkös patak áradása. 1945 februárban a Római fürdő alatt jégtorlasz alakult ki, "a várost olyan magas árvíz lepte el, melyre emberemlékezet óta nem volt példa".
A II. világháború nem okozott túl nagy kárt a városban sem emberéletben, sem anyagi eszközökben. 1944.december 26-án Szentendre számára befejeződött a háború, viszonylag hamar normalizálódott a helyzet.
1950-ben megalakult a Városi Tanács. Legsúlyosabb megoldandó probléma a lakásgond volt. A statisztikai adatok szerint 1949-ben 9641 lakosa volt a városnak, 2618 magánlakást tartottak nyilván, ennek több mint a fele egyszoba-konyhás, több mint 10 %-a még ennél is kisebb. A lakások 66%-a villanyvezetékkel, 13,1 %-a fürdőszobával és 6,4 %-a vízvezetékkel ellátott. A gondokat növelte, hogy a város lakossága a természetes szaporulatnál gyorsabban növekedett a betelepülőkkel.
Nem kis nehézséggel járt a szocialista rendszerre való átállás, a közhivatalok átalakítása, újak szervezése. Az 1950-es évek elejéig a város vezetése szinte csak a mezőgazdasággal tudott foglalkozni, állandó feladata a beszolgáltatások biztosítása, ellenőrzése volt.
1952-ben megalakult a Városgazdálkodási Vállalat, feladata: a kertészeti munkák elvégzése mellett a városi ingatlanok kezelése.
Az 1950-es évek második felétől előtérbe került a kulturális és a kommunális fejlesztés kérdése. Megkezdődött a kisváros valódi városias jellegének kiépítése. A város vezetésének ez kettős feladatot jelentett: megtartani az eredeti városképet, miközben megteremti a lakosság számára a 20. századi modern életforma feltételeit.
Nem volt könnyű meghatározni a fejlődés irányát. A vezetés végül - figyelembe véve a város adottságait, a főváros közelségét - Szentendre üdülőhellyé, idegenforgalmi központtá fejlesztését tűzte ki elsődleges célul. Ennek elérése érdekében fontos esemény volt a Ferenczy Károly Múzeum megnyitása, majd az 1970-es, 1980-as években alapított múzeumok, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum létrehozása. Ezek a kulturális intézmények a mai napig a turisták százezreit vonzzák a városba.


A projetketet az Informatikai és Hírközlési Minisztérium támogatta